Nem kellene az iskolának egyenlősítenie?
Ez felesleges hiszti, túl sokat várunk el az iskolától ebben a tekintetben. De ha egyenlősíteni kell, akkor felvetem, hogy vigyék be a gyereket Csepelről és Hős utcából a Lauderbe meg az AKG-ba. Hiszen máshogyan sosem találkoznának és nem ismernék, nem szeretnék meg egymást – teljes párhuzam a cigány gyerekek szegregációját érintő felvetésekre. Vagy legyen a Fazekasban minden évfolyamon húsz kvótahely külső kerületekből jövő gyermekek számára. Mert azok sosem találkoznának különben. Ez nagyon erőltetett dolog. Nem igaz az, hogy ha a cigány gyerek nem lát többségit az iskolában/osztályban és fordítva, akkor az nekik eleve és örökre rossz lesz. Együtt nőnek fel ugyanis az iskolán kívül is akár, és pont ez erősíti meg az egymás iránti bizalmat vagy bizalmatlanságot. Egy 12 éves többségi gyerek nem azért lesz bizalmatlan a cigányokkal szemben egy elcigányosodó iskolában, mert apa otthon Kárpátiát hallgat, hanem azért, mert ő maga 12 éves korára már megélt dolgokat a falujában, az iskolában vagy épp a padtársával kapcsolatosan. Ha pedig ő netalántán azt tapasztalja, hogy az iskolában a cigány gyerekek erőszakoskodnak, akkor ebből is levonja a következtetéseit. Ha pedig jó dolgokat él meg velük, mert vicces valaki, vagy jól focizik, vagy jól tanul, akkor pozitív lesz a véleménye – akkor is, ha apa Kárpátia-pólót hord otthon.
Nem lehet rájuk erőltetni, hogy szeressék egymást, de ha lesz indokuk rá, szeretni fogják egymást.
Az alkalmi érzékenyítő látogatásoknak nincs érdemi hatásuk, hiszen nem egy élettérben élnek sokszor, még ha látványos is Bagra vagy Borsodba egy jó nevű iskolából ellátogatni. Egy délután közösen kerítést festeni, mint ahogyan azt a Prezi tette néhány éve, az szép, de nem valódi segítség. Nagyon magasztos, ha az év egy napján csinálunk együtt valami felemelőt, de az év többi napja nem erről szól.
Minek van akkor értelme?
A kormány megteremtette a lehetőséget a mindennapi, apró felzárkózásra. Rengeteg közösségi házat újítottak fel, s ezeket elhivatott emberek vezetik. Múltkor még a legutolsó borsodi kistelepülésen is modern projektor várt egy tréningen. Az sem igaz, hogy a vidék kulturális feltételrendszere halálnak halálán lenne. Kecskeméten, Ercsiben, vagy éppen Hajdúhadházon nagyon mély elköteleződést tapasztalok mind a városvezetés, mind a helyi cégek, mind az iskolák részéről aziránt, hogy a cigány fiatalok érdemi szereplői legyenek a városi életnek, gazdasági folyamatoknak. De ehhez kizárták az ideológiai alapú kifogásokat. Az ilyen ideológiai kifogásokra jó példa Nyíregyháza, Huszár-telep. Nincs liberális ismerősöm, aki nem ismerné el, hogy jó dolog az ingyenes étkezés az iskolában, és hogy a munkaerőpiacon való elhelyezkedés nem azon múlik, hogy rasszista és kirekesztő a munkaadó, hanem hogy van-e megfelelő végzettséged. Ugyanakkor mégis fontos a számukra, hogy ideológia-fantomokkal küzdjenek.
Csak az nem jut előre, aki nem akar, és nem lehet senkit megváltani saját maga ellenére?
Valahogy így. Volt a napokban egy Index-cikk, ami azon lamentált, hogy 60 ezer ember nem tud elhelyezkedni, ha megszakad, akkor sem. Na most 4,4 millió munkavállalóhoz képest egy tízmilliós országban szerintem ez elég jó szám. Sőt, nézzük ezt onnan, hogy ha megyénként csak háromezer ember nem tud elhelyezkedni, akkor nagyon jól állunk. De felvetem egyébként, hogy
előbb-utóbb az önkéntes alapú, bentlakásos iskolák gondolatával komolyan foglalkozni kell.
Ha egy megyében lenne ezer ilyen férőhely, akkor az 19 ezer hátrányos helyzetű gyereken segítene. Lehetne a megyeszékhelyen meg még egy helyen kollégium. De ezt a tudatosodást tovább kell erőltetnie a kormánynak: kötelező óvoda, iskola, ilyenek. Kell a kampány, hogy elmenjünk szakmát tanulni, a rásegítés, hogy utána el tudjunk helyezkedni.
Mi az, ami még jelentős probléma?
Például hogy a cigányok jelentős részének még a postás viszi ki a családi pótlékot. Nincs bankszámlájuk, nincs biztosításuk. Éreznie kellene a pénzügyi szektornak, hogy piac van a cigányokban. Erre azonban az államnak is rá kellene segítenie. Több tízezer család nem tudja eltemetni, ha meghal a cigány nagyszülő. A cigány fiataloknak is van okostelefonjuk, Facebook-profiljuk, de nem használják okosan, tudatosan. Az informatikai fejlesztés, a nethozzáférés fontos lépése a felzárkózásnak. Kell hozzá net, e-mail cím, ügyfélkapu. Ha Deutsh Tamásig eljut egy javasolt koncepcióm, akkor okos eszközök mentén okos közösségeket kell szervezni a legnehezebb helyzetű 200 településen, és ingyen nethozzáférés mellett komoly lépést tehetnénk azért, hogy a magukért tenni akaró legalsóbb társadalmi csoportok, közösségek lehetőséget kapjanak. Tanulniuk kell adóbevallást írni, jogszabályt értelmezni, munkahelyet keresni – egyáltalán arra ráébredni, hogy mi történik a világban. Van 900 ezer-egymillió cigányember. Ha ebből motiválttá és tudatossá tudunk tenni két-háromszázezret, akkor a maradékot, vagy a maradék jelentős részét talán már kicsit ők is húzzák majd magukkal.
Hogy tartanák meg a cigányok a kultúrájukat?
Ez is kicsit túl van dimenzionálva. A kultúravesztésen már rég túl vagyunk, az megtörtént abban a modernizációban, amit a szocializmus kínált. A világháború előtt természetes dolog volt, hogy öregapám a meggyfa alatt mutatott három lépést. De aztán a kommunizmus alatt bezavarták a téeszbe, és attól kezdve hogyan tudott volna tánclépéseket mutogatni? Vannak persze hagyományőrzők és vannak cigány Kossuth-díjasok is, minden elismerés megilleti őket. De ahol társadalmi átalakulás van, ott nem nagyon lehet megtartani kultúrát.
Itt és most a folyamatos túlélés a cél, valamint a kitörés a szegénységből és az áldozati kultúrából.
Nem szabad komplett kultúrát építeni arra, hogy el vagyunk nyomva, ki vagyunk rekesztve kollektíven. Nem szabad a „ti és mi” szembenállására olyan kultúrát építeni, ami a különállást erősíti.
Elégedettek a cigányok ma?
Amerre én járok, arrafelé a cigányok elégedettek a közmunkával, elégedettek az iskolai közétkeztetéssel. Persze bőven nagy és hangzatos, látványos az elégedetlenség önmaguk előtt, hogy mennyire szegények, ez se jó, az se jó, de négyszemközt beszélgetve mindig előjönnek a pozitív dolgok. Mesélte nekem egy cigány vízszerelő, hogy másfél éve Pesten dolgozik, és rossz, hogy csak hétvégén látja a családot. De hozzátette, hogy sokkal jobb, mint Gyurcsány alatt volt. Kérdezem, miért? Azért, mert tudott venni egy használt kisautót, meg biciklit a gyereknek karácsonyra. Kompromisszumot a cigányok is tudnak kötni.
Mi van a cigány politikai elittel? Lungo Drom, Farkas Flórián, Kamarás István, Mohácsi-testvérek és a többiek?
A magas közbeszédben nyilván beszélni kell róluk. Autonómiatörekvések, Farkas hitelessége, ki kerül majd be listáról cigányként a parlamentbe – remek témák. És ezek nélkül éhen halna az újságíró, meg nem lehetne behívni senkit az esti műsorba. Inkább az a kérdés, hogy miként tudnának a pártok valódi cigány hátországot építeni maguknak. Dolgozik-e a Momentum azon, hogy cigány fiatalok százai szimpatikusnak találják őket és programjukat? Ha ez lesz, akkor majd nem lesz olyan könnyű kétségbe vonni a cigánypolitikusok hitelességét, mert eddig ez történt. Ma a pártok olyan cigány pszeudopolitikusokkal vannak körülvéve, akik nem értik a politikát. Kamarás István legalább aktív volt, az alapjövedelmes ötletét kidolgozta, elment vele ameddig tudott, és van egy elképzelése valamiről. Az autonómiaötletét is szépen alátámasztotta azzal, hogy legyenek többen a cigányok a közszolgáltatásban, legyenek ők polgármesterek, művház-vezetők és talált vállalható Nyugat-Európai példákat. A többieknek még ennyi felvetésük sincs, hogy mit kellene tenni.
Ön most bejelentkezett valamilyen posztra?
Évek óta hangoztatom azt, hogy cigányügyben komoly baj van. De el kell ismernem azt, hogy a pár évvel ezelőtti világvége-hangulatom elmúlt. Azt gondoltam akkor, hogy a kormány nem kínál segítséget, a cigányok meg nem akarják, hogy segítsék őket. Viszont a kormány mára megteremtett egy egészen jó eszközrendszert a felzárkózáshoz, elsősorban az oktatásban és a gazdaság élénkítésével. Ráadásul a cigányok egy részénél van erre nyitottság, megteremthető a tudatosság, a változtatási szándék, bár nagyon komoly erőt is sok időt emészt fel. De a kettő közelít egymáshoz. Kétmilliárd forintot kínál a kormány arra, hogy az iskolában tartsanak cigánylányokat. Korábbi, balos kormányoknak eszükbe sem jutott akár egy fillért sem ilyen célokra adni. Kistelepüléseken szociális bérlakások épülnek, ezek közül számos majd cigány családoknak is felemelkedést kínálhat. A cégek várják a képzett munkaerőt. Igenis el lehet hinni, hogy 2-300 ezer cigány végre lassú építkezésbe, felemelkedésbe kezdhet. Feladat rengeteg van, én pozícióra nem jelentkezem, feladatra jelentkeztem sokáig, de azok meg jó ideje meg is találtak. Új feladat mindig lesz – azokra örömmel jelentkezem. Addig is azt szeretném, ha végre egyre többen lennének, akik értik, látják és támogatják, hogy a valódi megoldásokhoz szükséges valós, gyakorlati megközelítés legyen végre jellemző cigányügyben.
Nyitófotó: Horváth Péter Gyula.